Antonio Vivaldi

Antonio Vivaldi  
(1678-1741)  

 

Antonio Lucio Vivaldi olasz zeneszerző és hegedűművész volt. Velencében született 1678. március 4-én. Zene iránti fogékonyságát volt kitől örökölnie. Édesapja, Giovanni Battista Vivaldi kiválóan játszott hegedűn. Fia első tanára is ő lehetett. Antonio már tíz éves korában helyettesítette időnként apját a velencei San Marco Bazilika zenekarában. Feltételezhető, hogy a zenekar karnagya, Giovanni Legrenzi zeneelméletre tanította a fiút. A Vivaldi-család igazi sokgyermekes olasz család volt. A szülők igyekeztek gondoskodni gyermekeik taníttatásáról. Antonio a San Geminiani iskola növendéke lett, ahonnan egyenes út vezetett a papi pálya felé. Az apja nyomdokain járó fiú nagyon jól össze tudta egyeztetni a zenész hivatást a papival.

1693. szeptember 18-i tonzúráját követően az alszerpapság és a szerpapság rendfokozatait végigjárva végül 1703. március 23-án került sor pappá szentelésére. Ugyanabban az évben az Ospedale della Pieta hegedűtanárává nevezték ki. Hamarosan zenekara karmestereként is bemutatkozott. Zeneszerzőként is egyre ismertebbé vált, amihez hozzájárult, hogy művei sorra jelentek meg nyomtatásban egy velencei, majd egy amsterdami kiadónál. Jelentős szereplője volt a velencei zenei életnek. Operák és más művek komponálása mellett szakított időt hangversenyezésre is. Ottone in Villa c. operájának bemutatójára 1713-ban Vicenzában került sor. A következő négy évben nyolc operát komponált a velenceieknek, majd szinte élete végéig rendszeressé váltak az operabemutatók.

Első oratóriumát 1714-ben mutatták be Moyses Deus Pharaonis (Mózes a fáraó istene) címmel. Még két további oratóriuma is ismert. Nyomtatásban jelentek meg hegedűversenyei. Az op. 4-es La Stravaganzát Estienne Roger és Michel Le Cene adta ki. Vivaldi versenyművek komponálására sok időt fordított, s közben zenepedagógusként is tevékenykedett. Műveinek bemutatói Velencében, Firenzében, Mantovában, Rómában, Vicenzában voltak.

Velencét 1718-ban elhagyta, s Philipp von Hessen-Darmstadt őrgrófnál látta el a karnagyi és zeneigazgatói feladatokat. Három évvel később visszatért az Ospedale della Pietaba gordonkatanárnak. Az 1720-as években több utazást is tett. Játszott Rómában a pápa előtt, és VI. Károly meghívásának is eleget tett. Járt Bécsben, Drezdában, Münchenben, Amsterdamban.

Érett zeneszerzőként komponált Goldoni szövegére operát Aristide címmel, és Metastasio szövegére is írt Catone in Utica címmel, ám ez utóbbi velencei bemutatója politikai okokból elmaradt. 1740-ben műveiből hatalmas koncertet rendeztek a szász választófejedelem tiszteletére.

A zeneszerző ugyanabban az évben végleg elhagyta Velencét, és Bécsbe költözött, ahol VI. Károly támogatására számított, de a császár halála, s az azt követő osztrák örökösödési háború következtében nem tudott koncertezni, és bevételre szert tenni. Időközben megbetegedett. Az elszegényedett zeneszerző 1741-ben Bécsben bekövetkezett halála csak a XX. század kutatóinak köszönhetően vált ismertté.

www.filharmonia.com

© 2002–2012 filharmonia.com