Fryderyk Chopinfrançais

Fryderyk Chopin  
(1810-1849)  

 

(Ejtsd: sopen.) Fryderyk Franciszek Chopin (Frédéric François Chopin) lengyel zeneszerző és zongoraművész volt. 1810-ben született a Chopin házaspár második gyermekeként a Varsóhoz közeli Zelazowa Wolában. Édesapja, Nicolas Chopin házitanítóként kereste kenyerét. Édesanyja, Justyna Krzyzanowska volt, aki szépen énekelt és zongoristaként is megállta a helyét.

A kis Fryderyk 1816-ban kezdte meg zenei tanulmányait Adalbert Zywnynél. Rendkívüli tehetsége hamar megmutatkozott. Hét évesen komponálta első műveit, nyolc éves korában pedig már fel is lépett zongoristaként. A fiút azután hercegek, főrangú családok hívták szalonjaikba. Idős zenetanárától amit csak lehetett, megtanult. Hálája jeléül neki ajánlotta egyik Asz-dúrban komponált polonézét. Később tanulmányokat folytatott a varsói líceumban, és azzal párhuzamosan összhangzattani és zeneszerzési ismereteket szerzett Jozef Elsner magánóráin.

Chopin első nyomtatásban megjelent műve az 1925-ben komponált Első zongora-rondó (Premier Rondeau pour le piano) volt. Ezt az op. 1-es, c-moll rondót Luisa Lindének, a líceumi rektor feleségének ajánlotta.

A kamasz fiú évek óta próbálta legyőzni vissza-visszatérő gégehurutját, ám nem sikerült. Tüdeje is gyenge volt. Mindezek következtében egészségi állapota romlott. A gyengélkedő fiút örömmel és büszkeséggel töltötte el, hogy orgonista lett a líceumban. A tanulmányokkal párhuzamosan egyre többet komponált. 1828-ban írta op. 8-as, g-moll trióját zongorára, hegedűre és csellóra. Zenei élményeit is folyamatosan gyűjtötte. Míg korábban Rossini Sevillai borbélya hatott rá, 18 évesen Johan Nepomuk Hummel káprázatos koncertje nyűgözte le. A bravúros zongorajáték láttán ujjgyakorlatokat készített magának.

Chopin 1828-ban Berlinbe utazott. Nem hagyta ki az Operaház műsorait és a Singakademie előadásait. Gyűjtötte az élményeket. Paganini, "az ördög hegedűse" több koncertet is adott Varsóban, melyeken természetesen Chopin is jelen volt. Hamarosan ő is nemzetközi szinten csillogtathatta meg tehetségét. Váratlanul felkérést kapott egy bécsi hangversenyre. Nem utasította vissza. Improvizációiért, fantasztikus zongorajátékáért a közönség tapsviharral díjazta. Második bécsi koncertje legalább olyan sikeres volt, de a harmadikat már nem vállalta a 18 éves fiatalember.

Chopin a varsói forradalom kitörése miatt 1830-ban átköltözött az osztrák fővárosba, ám a lengyelországi események bécsi megítélése kedvezőtlenül hatott pályafutására. Érzéseit Forradalmi etüdje tükrözte. Néhány hónap után úgy döntött, hogy továbbutazik, s végül Párizsban telepedett le.

Ottani első koncertjére 1832. februárjában került sor. A párizsi életet a pezsgés, a forradalmitól sem mentes hangulat jellemezte. Megismerkedett Kalkbrennerrel, aki elismert zongoraművész volt. A későbbiekben jó barátságba került Liszt Ferenccel, Heinrich Heinével, Berliozzal, Balzac-kal, Mendelssohnnal, azaz a párizsi zenei és irodalmi élet nagyjaival. Párizsban ismerkedett meg Adam Mickiewicz-csel, az emigráns lengyel költővel is. Versei közül néhányat meg is zenésített. Koncertezett, komponált, és nyomtatásban is megjelent néhány műve, de sajnos az ezekből származó bevételek nem fedezték kiadásait. Ilyen körülmények között rendkívül humánus megnyilatkozás volt, hogy jótékonysági koncerten is fellépett, melynek bevételét lengyel menekültek javára fordították.

A hazájától messzire élő fiatalembernek Karlsbadig kellett utaznia, hogy ott tartózkodó szüleit és nővérét, Ludwikát láthassa. Leírhatatlan örömmel töltötte el ez a találkozás.

1836 elején igen rossz állapotba került. Tüdőbetegsége olyannyira levette a lábáról, hogy elterjedt: Chopin halott. Szerencsére csak egy igen komoly meghűlés volt, amiből sikerült kilábalnia. Újra komponált és koncertezett. Ősszel megkérte Maria Wodzinski kezét, de - főleg a leány családjának ellenállása miatt - nem léptek házasságra.

A következő évben ismerkedett meg George Sand-nal (eredetileg Aurore Dupin), akit Liszt Ferenc mutatott be neki. Az első látásra ellenszenves írónő hamarosan szerelmet ébresztett Chopinben. Utolsó éveit ez az érzés, a zeneszerzés, utazások, néhány párizsi és külföldi fellépés töltötte ki. 1838-ban erősen megfázott. A tüdőbaj jelei mutatkoztak. Klíma- és környezetváltozásra volt szüksége. Lelkiállapotának jót tettek, s gyógyulását is valamelyest elősegítették a Nohant-ban, George Sand-nál töltött nyarak 1841-46 között. Végül - nyolc év után - a furcsa élethelyzetek, kusza viszonyok és George Sand különös természete szakításhoz vezetett.

Chopin egészsége sajnos megállíthatatlanul romlott. Néha voltak jobb időszakai, olyankor koncertezett és komponált, de egyre inkább elhagyta ereje, és ezt maga is bevallotta. Utolsó óráiban barátai voltak vele, és szeretett nővére virrasztott ágyánál. Szenvedések sora után, 1849. október 17-e hajnalán hunyt el.

www.filharmonia.com

© 2002–2012 filharmonia.com